Aktuális

Nézzük csak, hogyan változott a művészeti oktatás normatívája az elmúlt években:

ezer Ft/fő

	2001	2002	utolsó negyedév	2003	2004	2005	2006	2007 első 8 hónap
Zeneművészeti ág	65	69	100	100	105	105	105	105
Képző- és iparművészeti, táncművészeti, szín- és bábművészeti ág	48	50	66	66	68	59	59	40

2002-ben a béremelések okozták az utolsó negyedév változását, ám attól fogva a főleg egyéni foglakozáson alapuló zeneművészeti képzés támogatása szinte változatlan. Ezeket az összegeket az utolsó két évben csak a társadalmi nyomás tartotta fenn, a kormány forráskivonást tervezett. A normatíva reálértéke azonban jelentősen csökkent, ellenhatásaként a szülők által fizetendő térítési díjak mértéke számottevően nőtt. A jelentős részben magán alapítású művészeti iskolák a támogatás adott szintje mellett már egy ideje eljutottak működési lehetőségük határáig. A szülői terhek tovább nem növelhetők, különösen azokban a falvakban nem, ahol sok a szegény sorsú gyerek.

A 2007. év a szabályozás változásában és ennek következtében a normatívák összegében drámai fordulatot hozhat. A költségvetési törvényjavaslat az eddiginél magasabb óraszámot állapít meg a maximális normatíva összegére való jogosultsághoz, és a művészeti iskolák 2007. szeptemberi minősítéséhez kötve biztosítja a teljes összeget, minősítés nélkül csak az összeg 80 %-át. Ez a következőt jelenti:

	zeneművészeti ág			más művészeti ágak
	2006	2007. első 8 hónap és utána minősítve	minősítés nélkül (80 %)	2006	2007. első 8 hónap és utána minősítve	minősítés nélkül (80 %)
5 óra esetén	105 000	105 000	84 000	59 000	40 000	32 000
4 óra esetén	105 000	70 000	56 000	59 000	26 666	21 333
1-3 óra esetén	55 000	35 000	28 000	29 500	13 333	10 666

A minősítés költsége szakértők szerint magas, akár az egy millió forintot is elérheti, amelynek költsége a fenntartót vagy az intézményt terheli. Több mint 800 intézmény minősítése szeptemberig lehetetlen, időben és a szakértői kapacitást tekintve is. Így előfordulhat, hogy intézmények idő híján kicsúszva a minősítésből, elesnek a magasabb normatív támogatástól. Aligha lehet alkotmányosnak mondani, ha a törvény előre láthatóan teljesíthetetlen előírást tartalmaz, ez azonban csekély vigasz lesz a kapuikat bezárni kénytelen intézményeknek és diákjaiknak. Van persze ebben további furcsaság is. Elég nehéz olyan intézményminősítési szempontokat találni, ami alapján bizonyosan kimondható, hogy két, megközelítően azonos képességű diák különböző színvonalú oktatást kap. Ahhoz legalábbis a pedagógusokat kellene minősíteni. Erre azonban? különösen idő hiányában ? aligha kerülhet sor. Ám ha két gyerek azonos színvonalú oktatást kap, miért jár utánuk különböző normatíva? Az efféle különbségtételt az Alkotmánybíróság aligha hagyná helyben. További alkotmányos kételyeket ébreszt, hogy az egyes művészeti ágaknak, szakoknak központilag kiadott követelményei vannak, ezek teljesítését azonban egyes gyerekek esetén az állam csak 80 %-os normatívával (alacsonyabb óraszámmal) segítené elő, másokét pedig teljes normatívával - egyik gyerek kevesebbet ér, mint a másik. Zérus az esélye, hogy az állami költségvetés január elseji hatályba lépését késleltetve a köztársasági elnök azt előzetes normakontrollra küldi, tehát csak utólagos reklamálásra van mód. Semmi jóval nem biztat, hogy az Alkotmánybíróságon torlódnak az ügyek, a határozathozatalra így ki tudja, mikor kerül sor. Nem ez lenne az első eset, hogy a döntés az érintettek szempontjából megkésett. Ez arra int minden művészetszerető embert, hogy a költségvetés jelenlegi formájában való elfogadásának próbálja elejét venni a tiltakozásával.

Ha ebben sikerülne eredményt elérni, az alapfokú művészeti iskolák fenyegetettsége továbbra sem szűnne: Ugyanis a szeptemberben elfogadott konvergenciaprogramban ennél több áll:

"az alapfokú művészetoktatási intézmények finanszírozásánál, a jelenleginél jobban kell differenciálni a finanszírozás rendszerét. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az alapfokú művészetoktatás beépüljön az iskolai tanórai foglalkozások keretébe, lényegesen csökkentve ezzel az önálló intézmények működtetése és finanszírozás iránti igényt""

A konvergenciaprogram megvalósításának ütemezése 2006-ban írja elő az ezzel összefüggő jogalkotási feladatok elvégzését. Mint látjuk, ennek csak az első felére történt kísérlet, a ?konvergálás? másik fele hátra van. Ugyan a szöveg úgy fogalmaz, ?meg kell teremteni annak a lehetőségét?, hogy a művészetoktatást beolvasszák a kötelező iskolai órába. Valójában az erre ösztönző próbálkozás 2005-ben elbukott. Az iskolai és a művészeti iskolák normatíváját is odaígérték az ún. egységes iskoláknak azért, hogy a kötelező általános iskolai követelményt egyazon időben teljesítsék, de mivel is? A néptánc, a zongora, a kürt stb. követelményeivel. Érintett szülők az Alkotmánybírósághoz fordultak, mert az egységes iskolákban a szülők mentesültek a térítési díj fizetésének kötelezettségétől is, szemben az alapfokú művészetoktatási intézményekbe járók szüleivel. Így már maga a kormányoldal érezte szükségét, hogy változtasson a szabályozáson, és csávában maradtak az időközben ily módon megszületett, a művészeti intézményeket bekebelező egységes iskolákat. Ugyanis megszűnt a művészeti oktatásért járó külön támogatás. Az egységes iskolákkal kapcsolatos ösztönző jellegű kísérlet után aligha maradhat más hátra, mint a kényszerítés. A kormány nyilvánvalóan késésben van a konvergenciaprogram e vállalásának teljesítésével. Ám tavasszal a közoktatási törvény ígért módosításában egy tollvonással betolhatja a művészeti iskolák zömét látszólag az általános iskolákba, valójában azonban a nemlétezésbe. Több mint 800 intézményt és mintegy 330 ezer tanulót.